Munkaalkoholizmus avagy nincs már életem…

A világ, melyben élünk…

A fogyasztói társadalomban nem meglepő életforma a napi 10-14 órás munkarend, az állandó munkahelyi készenlét, a hétvégére is hazavitt munka és az állandóan bekapcsolva tartott mobiltelefon. Akinek jó állása van, melyet szeretne megtartani, szinte ellenvetés nélkül alkalmazkodik azokhoz az elvárásokhoz, melyek a magánélete kereteit lassan, de biztosan szűkíteni kezdik. Nem ritka, hogy a munkahelyi vezetők nyíltan kommunikálják, hogy a megfelelő viselkedés fontos eleme
a tulajdonosi szemlélet, ami azt is jelenti, hogy adott esetben komoly áldozatokat kell vállalni egy projektért, munkafolyamatért. A pozíció eléréséhez és megtartásához olyan sebesség kell, amelyben már nincs idő az érzelmekre, biztonságot nyújtó emberi kapcsolatokra, ugyanakkor a környezettel szemben gyakran megjelenik a bizalmatlanság, a gyanakvás és a folyamatos rivalizálás
a kollégákkal. Ez azt jelenti, hogy stratégiai és hierarchikus szempontból is tisztában kell lennie
a kollégák napi helyzetével, tudni kell, kinek mi a célja, milyen kapcsolati tőkével rendelkezik, hol húzódnak a határai és meddig ér el a keze. Pontosan tudja mindenki, kivel kell jóban lenni minden áron, kitől kell tartani, és hogy senkit nem szabad valódi őszinteséggel megközelíteni, mert visszaüthet.

Személyiségbeli változások…

Az emberi kapcsolatokban olyan veszteségek jelenhetnek meg, amik eleinte észrevétlenek, mert
a munkatempó sebessége mindent felülír. Van, akinek csak néhány nap elteltével jut eszébe, hogy nem hívta vissza barátját, noha elhatározta, még aznap este megteszi. Ő az a karakter, aki nem engedi meg magának azt a luxust, hogy munkaidőben „beszélgessen”, mert sokkal fontosabb dolgokat kell megoldania, miközben ezek az összegyűjtött „baráti visszahívások” egy idő után nyomasztó feladatként jelennek már meg. Sokan gondolják úgy, hogy a munkahelyi barátságok pótolhatják a kieső magánéleti kapcsolatokat, de ezen a téren gyakoriak lehetnek a csalódások, mert ezek a látszólagos baráti kapcsolatok könnyen összeomlanak. Érthető, hiszen ezek lélektanilag érdekvezérelt viszonyok, amit nem a baráti érzelmek, hanem a kollegiális szálak jellemeznek.
A munkahely átváltozik tehát, időben és érzelmileg is egyre nagyobb teret foglal el, miközben
a hajdani otthoni és magánéleti környezet szorul vissza. A hajszolt munkatempó és állandó készenlét megváltoztatja az érzelmeket, az életformát, az életszemléletet.

A „tiszteletreméltó” függőség

A munkamánia vagy angol neve után: munka-alkoholizmus (workaholic) komoly betegség, ami szakszerű kezelést igényel. A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. Következményei: alkohol és drogfogyasztás, stressz, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések. Amennyiben hosszú időn keresztül fennáll, a teljes érzelmi elsivárosodás és szociális izolálódás jellemezheti. A betegségre először 1919-ben bukkanunk, „vasárnapi neurózis” néven, már Ferenczi Sándor pszichoanalitikus publikálta, olyan esetekről beszámolva, ahol a hétvégi időszakok kifejezett szorongással és munkaelvonási tünetekkel voltak jellemezhetők. Amerikában 1971-ben definiálták a kórképet, így nyerte el mai nevét, mert tünetei erősen hasonlítanak az alkoholizmuséra, csak az italt a munka helyettesíti. A munkaalkoholista személy általában rossz önértékeléssel, perfekcionizmussal, állandó megfelelési kényszerrel és szorongásokkal küzd, a munka terén sikerekre éhes, és ezért mindent beáldoz. A probléma manapság az, hogy a társadalmi elvárások közé észrevétlen simulnak be ezek a tünetek, sokszor későn vesszük észre, hogy nem a munkakör diktálta feltételek, hanem a betegség tünetei azok, amik a felszínen látszanak.

A munka, mint drog

Akinek karakterére jellemző az elvárásoktól való szorongás, ugyanakkor fantáziájában a siker hajszolása, ellenvetés nélkül vállal olyan pozíciókat, melyeken látszik már az első pillanatoktól kezdve, hogy sok áldozatot követel majd. Ismerünk olyan embereket, akik szívesen dolgoznak sokat, nem kényeskednek, vagy kerülik az erőfeszítéseket, de a munkaalkoholista személyiség ezen
a határon is túlmegy, számára a munka mindenné válik, az egyedüli örömforrássá, amit nem nélkülözhet. Olyan függő viszony alakul ki tehát, melyben a nyári szabadság, az ünnepek kényszerűen kibírni való idővé válnak, mert nem feszültségoldóak, hanem szorongáskeltők.
A jelenség megegyezik az alkoholbeteg ital utáni sóvárgásával, vagy a drogfogyasztó elvonási tüneteivel, a testi tüneteket is beleértve. A szorongás szervi panaszokat termel, miközben
a mértéktelen munka pszichés szempontból kimeríti az összes védekező kapacitást. Nem ritka
a pszichoszomatikus betegségek megjelenése, hiszen alvásproblémák, étkezési panaszok, állandó fáradtságérzés jelentkeznek, amiket általában mindenki „házimódszerekkel” kezel, tehát stresszét könnyen elérhető szerekkel (kávé, cigaretta, drogok, barátoktól beszerzett nyugtatók) oldja.
Túl a pszichoterápiás segítségen, komoly elhatározás kell ahhoz, hogy valaki döntsön
a változtatásról.

Life changing – az életforma váltás

Nyilván nem jelent megoldást, a munkaterület teljes elhagyása, mert azt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy szabadidős életformában éljenek évtizedekig. Azonban mindenki megteheti, hogy biztosít magának olyan rekreációs (helyreállító) időszakokat, ami alatt testi és lelki kapacitásai újratöltődnek. A leghatékonyabb változtatás olyan tevékenységeknek vagy hobbiknak a beiktatása, melyek valódi nyugalmat és szorongásoldást eredményezhetnek. Mindegy, hogy ez sakk, hímzés vagy gyertyaöntés, esetleg vitorlázás vagy búvárkodás, a lényeges elem a feltöltődés és a nyugalom átélése. Akinek napi 10-14 órában hajszolt az élete, jó, ha teljesen kiszakítja magát a megszokott keretek közül és újra megtanulja, jó olyan helyeken lenni, ahol még térerő sincs….

Ajánlat:

Lifechanging képzésünkről ide kattinva olvashat