Az öncsonkítás

Levélrészlet: „17 éves lány vagyok és van egy nagy problémám. Senki nem tud róla, még a legjobb barátaim sem. Ha nagyon ideges vagyok vagy bánt valami, akkor megvágom magam. Általában a combomon vagy a karomon csinálom, most már elég csúnyán is néz ki, nyáron nem hordok rövid pólót és nem járok strandra sem. Tudom, hogy ez nem normális dolog, de nem tudom abbahagyni. Ha megvágtam magam, nagyon megkönnyebbülök, néha sírni is szoktam, aztán rendbe jövök. Szeretnék elmenni egy szakemberhez, de neki is félnék elmondani, mit csinálok.”

Mi az öncsonkítás?

Ez egy olyan pszichés folyamat, amiben valaki a feszültségét és az agresszív indulatait saját magán vezeti le, tehát fájdalmas metszéseket ejt, égeti magát, stb. A tudattalan agresszió ebben az esetben a saját test ellen irányul, tehát a külső környezet akár hiheti azt is, hogy az illető végtelenül béketűrő, nem veszekedős, egyáltalán nem indulatos karakter. Az öncsonkítás általában titkos folyamat, senki nem szokott róla tudni, mert a hegeket mindenki takarja, és nem beszél arról, mit csinál az ajtaja mögött.

Sokszor számolnak be a páciensek arról, hogy véletlenszerűen találtak rá erre a megoldásra, tehát az első metszés még spontán. Van, aki éppen a konyhában volt, mikor megvágta magát egy késsel és így indult el nála a folyamat.

A fájdalom és az agresszió átélése után nagyfokú megkönnyebbülés jelenik meg, mert a feszültség látványosan oldódik. Ugyanakkor egy olyan ördögi kör alakul ki, amiben az illető „rászokik” erre a megoldásra, miközben már az első perctől érzi, hogy ezzel baj van.

Kire jellemző ez?

Olyan karakterműködést kell elképzelnünk, amelyre jellemző, hogy a tudattalanban található negatív érzések, agresszív tartalmak és indulatok nem képesek a felszínre jönni és a külső környezettel szemben megnyilvánulni. Mikor a tudattalan feszültség olyan mértékű lesz, hogy már nem kezelhető a szokásos módon, akkor a tudatos érzések között is megjelenik a szorongás és kiváltja az önagressziót. A szorongáscsökkentésnek ez a módja tulajdonképpen önbüntetés, tehát feltételezhető, hogy valamilyen tudattalan bűntudat áll a hátterében.

Az öncsonkítás hátterében csak szakember által feltárható tényezők állnak, tehát pusztán a tények megértése még nem vezet el a megoldáshoz.

Ez a lelki fájdalomnak a testi megnyilvánulása?

Azt mondhatjuk, hogy ez a szorongáscsökkentésnek egy olyan módja, amiben az illető nem a környezetével szemben lesz agresszív és indulatos, hanem tudattalanul önmaga ellen fordítja ezeket az érzéseket. Tény, hogy a testi fájdalom szinte azonnal csökkenti a pszichés feszültséget, tehát van egy olyan kapcsolat a kettő között, ami nagyban megerősíti a folyamatot is.

Ez lehet az öngyilkosság előjele is?

Az öncsonkítás hátterében önértékelési problémák, depresszió, larvált (a felszín alatti) öngyilkossági gondolatok lehetnek. Persze nem mindenkinél ugyanolyanok az okok, mert minden személyiség más, tehát nem biztos az öngyilkossági vágy sem, de az tény, hogy az önagresszió lehetősége megvan. 

Ez azt jelenti, hogy mindenképpen szakemberhez kell fordulni, mert a fenntartó pszichés tényezők ismerete nélkül nem lehet meggyógyítani senkit.

Honnan vehetem észre, hogy valaki ezt csinálja?

Nagyon nehéz felfedezni, ha az illető meg akarja tartani magának a titkát. Ha véletlenül derül ki, akkor elképzelhető, hogy olyan tudattalan közlés történik, ami segíthet a baj feltárásában. A felcsúszott pulóverujj és szoknya, mind ilyen típusú kommunikációként értékelhető, tehát benne van a „segíts rajtam” tudattalan közlése.

Ha erről képesek beszélni a barátok, akkor már nagyon jó a helyzet, mert jelzi, hogy az illető szeretne megszabadulni ettől a betegségtől.

Sosem szabad abba a hibába esnie a segítő barátnak, hogy jó tanácsokat ad, majd a  „hagyd ezt abba, ne csináld többet” véleményét közli, mert ez spontán nem abbahagyható dolog. A valódi segítés az, ha szakembert ajánlunk vagy keresünk neki.