Az anorexia nervosa

Levélrészlet: „Van egy barátnőm, 19 éves és állandóan fogyókúrázott már régebben is, de most kezd rosszabbodni a helyzet. Szinte egész nap koplal, csak cola lightot iszik. Ha beszélgetek vele erről, mindig azt mondja, hogy nagyon kövér és még 4-5 kilót le kéne adnia. Én már most soványnak látom, de nem hisz nekem. Szerinte én ezt nem érthetem meg, mert sokkal vékonyabb vagyok, mint ő. Nem is vagyok vékonyabb! Ő meg már nem is menstruál, de erre is csak legyint. Nagyon féltem őt.”

Miért alakul ki egy ilyen állapot?

Az anorexia nervosa (kóros soványság) sokszor kezdődik állandó harccal a kilókkal, ha egy lány ducibbnak érzi magát a kelleténél. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki anorexiás lesz, aki fogyni akar. Ha viszont a fogyókúra kezd elhatalmasodni és az élet központi témája a testsúly, az ételek, az alak, és a méretek lesznek, akkor már érdemes elgondolkodni. Általában a serdülőkorban kezdődik a probléma, mikor a saját testtel való elégedetlenség olyan méreteket ölthet, amiben a radikális, szinte null kalóriás fogyókúra tűnik a legjobb megoldásnak. Ennek eredményeképpen beindul egy gyors fogyás, ami nagyon jó érzésekkel járhat, a leadott kilók és a megváltozott alak határozottan önbizalom növekedést okoz. A baj az, hogy a folyamat itt nem áll le, a nem evés folytatódik, ennek következtében eltűnik a menstruáció és súlyosabb esetekben az életet veszélyeztető állapot is kialakulhat.

Ez a folyamat már nem áll le magától?

Nagyon ritkán előfordulhat, de általában tünetváltás lép fel és az anorexia átvált bulimarexiába (kóros soványság, de megszakítva falási rohamokkal és esetleg hányással) vagy bulímiába. Ha megnézünk egy-egy topmodellt, aki szinte csontsovány, a bőre alatt kiütköznek a bordái, akkor általában azt is megtudhatjuk róla, hogy folyamatosan vigyáz az alakjára, nem eszik és minden deka felesleget azonnal utál magán. A saját testről kialakult kép általában torzul, tehát magát mindenki vastagabbnak, szélesebbnek, hájasabbnak látja a valódinál. Ha megkérünk egy anorexiás beteget, hogy saccolja meg saját és egy másik lány combkörfogatát, akkor a másikét pontosan fogja látni, a sajátját viszont sokkal többnek mondja. Ez mutatja, hogy egyfajta érzékelési probléma is előáll, tehát, mikor megfogalmazza, hogy még mindig kövérnek érzi magát, őszintén ezt is látja és érzi. 

Ez a fajta vékonyság már inkább ijesztő, mint szép, akkor miért csinálják?

A betegség kialakulásakor már nem mondhatjuk, hogy „csinálja”, mert képtelen abbahagyni ezt a folyamatot, amit tudattalan mechanizmusok vezérelnek. Egy anorexiás nem azt látja a tükörben, amit a másik és nem hiszi el a környezetének, hogy már túlszaladt egy határon. Általában az állandó koplalás mellett emelt mennyiségű sportolás is jelen van, tehát egy lány a végsőkig hajtja a szervezetét. Az a vágy, hogy még vékonyabb legyen, tulajdonképpen olyan, mintha a nőiségétől is szeretne megszabadulni. Mikor a menstruációja is eltűnik valakinek, a hasa pedig szinte homorú, akkor a realitásban is eltűnik már a nőiség funkciója. Sokszor a betegek meg is fogalmazzák, hogy a menstruáció gusztustalan folyamat, amit egyáltalán nem baj, ha elveszíthet. A terhesség és a szülés pedig borzasztó, mert kövérséggel, formátlansággal és nagy hassal jár, amit nagyon rondának látnak.

Az anorexia hátterében a nőiséggel kapcsolatos zavarokat és önértékelési problémákat találunk, ami párosulhat nagymértékű agresszióval, ami szintén a saját test ellen fordul.

Ők sosem éhesek?

Sokkal konfortosabb számukra az éhség érzete, ami az üres gyomor következménye, mint az a teltség, amit akár egy szelet Hamlet megevése okozhat. Mintha az éhezés lenne a jó állapot és az evés a rossz. Természetesen ez egy pszichés betegség, tehát minden látszat ellenére nem az ennivalóról és a kalóriákról szól, hanem a mögöttes tudattalan érzésekről.

Általában mindenki azt hiszi, hogy a fogyókúra megszüntetése megoldaná a helyzetet, de ez nem így van, mert a valódi ok ettől még fennmarad.

A női identitás és az önértékelés, a szeretet, bizalom és kötődés komoly sérüléseket szenvedett kora gyerekkorban, aminek a feldolgozása és megértése csak pszichoterápiás segítséggel történhet.

Hogyan lehet segíteni?

 Azt semmiképp ne várjuk, hogy egy reggelen a tükörbe nézve az anorexiás beteg úgy dönt, hogy rémesen sovány és elég volt az egészből. A betegségtudat nehezen alakul ki, sokszor rosszullétek (ájulás, szorongás) kell ahhoz, hogy orvoshoz kerüljenek. A szenvedéshez folyamatosan annyira hozzászoknak, hogy érthetetlen számukra, miért aggódik annyira a család. Sokszor látjuk azt, hogy a valódi problémát abban látják, hogy őket nem érti meg a környezet, nem fogadják el, hogy egyszerűen csak nem akarnak kövérek lenni. Ez persze alapos kommunikációs zavart is jelent a családban, ahol a szülők általában nagyon megijednek, és folyamatos rábeszéléssel próbálják oldani a helyzetet.

Minden esetben a megoldás orvosi és pszichoterápiás kezelést jelent.