A fóbiákról…

Levélrészlet: „19 éves lány vagyok, szerintem teljesen jól mennek a dolgaim, mégis előfordul néha, hogy nagyon szorongok és nem merek kimenni az utcára, mintha félnék ott egyedül. Az is előfordul, hogy állok a zebránál és olyan távolinak tűnik a másik járda, hogy félek, nem bírom megtenni a távolságot, szédülök és bizonytalanná válok. Amikor egy barátnőm velem van, vagy a családom, akkor sokkal könnyebb. Ha azt látom, hogy egy üzletben sokan vannak, akkor nem állok be a sorba, inkább hazamegyek, és otthon azt mondom a szüleimnek, hogy elfelejtettem vásárolni. Nagyon rossz ez az állapot, nem tudom, hogyan változtathatnék, de így nem maradhat, félek, hogy boldogtalan leszek, és nem merem senkinek elmondani, mert kinevetnének, vagy nem értenék meg.”

Ez már fóbiás félelem?

Ha valaki nem mer kimenni az utcára, mert azt érzi, hogy nincs biztonságban, szorong és fél a szembejövő, teljesen ismeretlen emberektől is, akkor agorafóbiás ( a nyílt terektől való félelem) tünetektől szenved. Ez a félelem arról szól, hogy az egyedüllét, a nyilvános helyek, ahonnan nem lehet minden további nélkül elmenekülni, szinte kezelhetetlen szorongást váltanak ki. Az a jelenség, hogy egy társsal az utcán ez az érzés nem vagy csak nagyon enyhén jelentkezik, mutatja, hogy a fóbiás félelemhez szeparációs szorongás is társul , mely akkor oldódik, ha valaki biztonságot nyújt a jelenlétével.

Mi a fóbia?

Ez a betegség olyan szorongás, mely csak különleges helyzetben jelentkezik. A neve (phobos: menekülés, rettegés) jelzi, hogy a beteg valójában menekül a szorongástól és a helytől, mely ezt kiváltja. Nagyon fontos tudnunk, hogy nem mindenkinek fejlődik ki ilyen tünete, nincs arról szó, hogy minden szorongásos állapotban megjelenik fóbiás elem is.

A fóbiákban mindig valamilyen jól meghatározható dolog, helyszín szerepel, mint a félelem kiváltója. A tünetet fenntartó tudattalan szorongás így jól definiálhatóvá válik. Sokkal érthetőbb, ha valaki azt mondja, hogy nem mer a metróba lemenni, mert azt érzi, hogy megfullad a föld alatt, mintha homályosan arról magyaráz, hogy bizonytalanul szorong egy ideje. A fóbiás tünet tudattalanul tehát lehetővé teszi, hogy néven nevezzünk valamilyen kézzelfogható, és a racionalitásban is elfogadható kiváltó okot.

Hogyan alakul ki a fóbiás tünet?

Mindannyian láttunk már olyan kisgyereket, aki azonnal bömbölni kezd, ahogy fehérköpenyes doktor bácsit lát közeledni. Akkor is bekövetkezhet ez a reakció, ha az orvos kezében nem injekciós tű van, hanem gyönyörű pöttyös labda. Ez azért van így, mert nem a labda a lényeges, hanem a „félelmetes” fehér köpeny. Valószínű, hogy ez a kisgyerek tudattalanul is emlékszik a „csecsemőkori szuriktól” kezdve az óvodáskori mandulavizsgálatokra és az akkori oltásokra, tehát a fájdalom emléke hozzákapcsolódott a fehér köpeny látványához. Magyarázhatunk neki tehát, hogy a doktor bácsi nem bánt és mosolyoghatunk rendületlenül, az ő sírásában benne van a felismerés, hogy „köszöni, ő pontosan tudja, mi fog következni”.

Nagyjából így alakul ki a fóbiás félelem felnőtt korban is, csak már nem az injekciós tű, hanem az egyedüllét, a tömeg vagy a tömött busz lesz az ijesztő.

Mikor valaki rosszul lesz egy közértsorban, a szorongás emléke rövid idő alatt kötődik a sorban álláshoz, amit aztán ívben fog elkerülni, hogy meneküljön az érzéstől, ami felrémlik benne.

Milyen fóbiák vannak?

A leggyakoribb az agorafóbia, amikor valaki az utcától, a tömegtől, a forgalmas helyektől, a zsúfolt üzletektől, a alagutaktól és a hidaktól fél. Nagyon sokszor hallani, hogy valaki nehezen bírja a felvonulásokat, nem szereti a hipermarketeket, mert ott azt éli át, hogy  nagyon elveszett az emberek között, akik mind jól vannak, intézik a dolgaikat, lendületesen jönnek – mennek. Közlekedési fóbiás tünetek a közlekedési eszközökön jelentkeznek, ilyenkor a buszon, villamoson utazás egy szorongásos rémálommá válik. Akinek piros jelzésű buszon kell utaznia, az attól is szenved, hogy nem szállhat le, ahol akar, „kényszerítve” van arra, hogy kivárja a végállomást.

A szociális fóbia azokban a helyzetekben nyilvánul meg, ahol mások előtt beszélni kell, felszólalni, vagy felelni, aminek a hátterében a „mások megítélésétől” való félelem áll. Ilyenkor éli át valaki, hogy nehéz bemennie egy étterembe vagy klubba, mert úgy érzi, minden szem rászegeződik, és ő biztosan botladozni fog, hasra esik, remegni kezd kezében a pohara, elpirul és csak a vak nem látja, hogy milyen esetlen.

Az emberektől való szorongás hátterében a saját önbizalom és önértékelési problémák állhatnak, szinte traumaszerű lehet a tehetetlenség érzése, amit ilyenkor átél valaki.

Ismertek a kígyótól, magasságtól, mélységtől, repüléstől, póktól való félelmek is.

Lehet kezelni a fóbiás tüneteket?

A pszichoterápiás tapasztalatok azt mutatják, hogy jól kezelhetők, tehát a félelmek és a szorongások feloldhatók. Természetesen csak úgy lehetséges ez, ha a tünet hátterében lévő tudattalan szorongásokat sikerül feltárni és a beteg is „hajlandó lemondani” a tünetéről.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy pl. a közlekedési fóbiáknál elég gyakori, hogy az egész család a „beteg” szállítását szervezi, központi feladattá válik a feladat megoldása. Ilyenkor elmondható, hogy a betegnek tudattalan nyeresége is származik a tünetből, mert ő lesz a kulcsfigura a családban, aki valójában a kontrollja alatt tartja a hétköznapokat. Nem direkt csinálja ezt, nem arról van szó, hogy úgy döntött, hogy kihasználja ezt a nyereséget, mert mindez a tudattalan működése eredménye, csak a realitásban jól látszik, hogyan épül ki egy ilyen rendszer. Ilyen esetekben a tünet sokszor nehezen múlik el, mert valójában erről a „másodlagos betegségelőnyről” is le kell tudni mondani.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Általában mindenki akkor keres segítséget, mikor már az élete nehezül meg annyira, hogy a tünet határozza meg a mozgását vagy a kapcsolatait. Sokszor előfordul azonban, hogy a fóbia jól kezelhető, tehát ha valaki a mérges kígyóktól fél, amik viszonylag ritkán jönnek szembe a körúton, akkor bármeddig együtt él vele. Az agorafóbia és a szociális fóbia viszont annyira képes átrajzolni a megszokott életformát, és állandó szorongást is okozhat, amit már nem lehet „házilag” kezelni. Általában a fóbiás tünetek mellett megjelenik pánik rosszullét is, mert a szorongások és a rosszullét ijesztőek, ettől érezheti valaki, hogy még rosszabbul fest a helyzet. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy nem kell halálra ijedni, meg kell találni a szorongás magyarázatát és akkor a tudattalan tünetképződés enyhül, majd elmúlik